2. fejezet

Bocsi,  de  most  a  hétvégén  biztos  nem  kerül  fel  új  rész,  mivel  megyek  barátnőmhöz.  Jó  olvasást,  mert  ezt  direkt  kiraktam  még,  hogy  legyen  mit  olvasnotok  addig  is. :DD


Zayn  Malik

Styles  távozása  után  Liam  jelent  meg.  Leült   az  ágy  szélre,  majd  mosolyogva  méregetni  kezdett  minket.  Ekkor  Lou  fészkelődni  kezdett  és  kezét  véletlenül  férfiasságomra  csúsztatta.  Kikerekedett  szemekkel  pillantottam  Liam-re,  aki  csak  mosolygott,  majd  kitört  belőle  a  nevetés.

-Cstttt!-emeltem  fel  az  ajkaimhoz  az ujjam,  mire  Ő  is  rájött,  hogy  nem  kéne  hangoskodnia.-Liam  most  mit  csináljak?  Még  az  is  felizgat,  ha  arra  gondolok,  hogy  hol  van  a  keze.

-Zayn  ezt  hívják  baromi  nagy  szívásnak.-mondta  Liam.-Mi  lenne,  ha  arrébb  vennéd  a  kezét?

-Tudod,  hogy  visszapakolná.-mondtam,  majd  megpróbálkoztam  a  javaslatával.  De  félelmem  bebizonyosodott,  visszacsúsztatta  a  kezét.  Miért  kell  ilyennek  lennie?  Miért  elég  ennyit  tennie,  hogy  fel  legyek  izgulva?  Gondolatmenetem  Liam  kuncogása  zavarta  meg.

-Bebújok  mellé,  de  gyorsan  intézd  a  dolgokat.-mondta  Liam,  majd  kiszabadultam.  Mikor  visszatértem  Liam  kikerekedett  szemekkel  bámult  Rám.

-Mi  az?-kérdeztem,  de  Ő  meg sem  szólalt.-Liam!

-Zayn,  Én  ezt  nem  bírom  ki.-jelentette  ki  Liam.

-Mit  is?-érdeklődtem.

-Ha  meglátod  Te  sem  bírod,  majd  ki.-mondta  Liam,  majd  betakarta  Lou-t  még jobban,  de  ekkor  lerántottam  Lou-ról  a  takarót.  Fel  volt  csúszva  a  pólója  és  nem  volt  rajta  más  csak  egy  boxer.  Amikor  kimentem  a  mosdóba  még  volt  rajta  alsó  is,  ekkor  kérdőn  néztem  Liam-re.-Melege  volt, így  felkelt  és  levette.  Látnod  kellett  volna  milyen  édes,  hogy  ilyen  szégyenlős.
-Zayn  fázok.-nyitotta  ki  a  szemét,  majd  magára  rántott  és  mosolyogni  kezdett.-Most  már  jobb.
-Lou,  tudod,  hogy  szeretlek,  de  ezt  nem  bírom  ki.-súgtam  a  fülébe,  de  Ő  csak  elmosolyodott.
-Ki  mondta,  hogy  bírd  ki?-suttogta  a  fülembe,  majd  megharapta  a  fülcimpám.  Tudja,  hogy  mivel  tud  szívatni...
-Lou,  most  fejezd  be,  mert  nem  fogok  tudni  leállni.-jelentettem  ki  suttogva.  Ekkor  Liam  felpattant  az  ágyról,  mire  kérdőn  néztem  utána.
-Itt  már  ma  nincs  Rám  szükség  szóval  léptem  és  Zayn  ajánlom,  hogy  ne  okozz  Neki  fájdalmat.-mondta  Liam,  majd  kisétált  az  ajtón  és becsukta  azt.  Ekkor  nem  türtőztettem  Magam  tovább  megcsókoltam  Louis-t  és  Ő  visszacsókolt.  Ekkor  a  pólója  aljához  nyúltam  és  elkezdtem  levenni  Róla,  de  az  ajtó  kicsapódott.  Louis  nagymamája  volt  az.
-Zayn  Malik!-kiabált  Rám.-Most  mássz  le  az  unokámról!  Te  Louis,  pedig  takarózz  be  és  meg  ne  merj  moccani,  amíg  itt  van  Zayn!
Tettem,  ahogy  Louis  nagyija  kért,  de  Lou  nem  nagyon  akart  hallgatni  Rá.
-Nagyi  nem  értem,  hogy  most  mi  a  probléma.-mondta  Lou,  mire  a  Nagyija  odament  és  jól  betakarta.
-Semmi  Kincsem,  csak  nem  akarom,  hogy  ezt tegyétek.-mondta  a  Nagyija  és  homlokon  csókolta,  majd  megragadta  a  kezem  és  kirángatott.-Zayn,  tudom,  hogy szereted,  de  légy kicsit  türelmesebb  vele.
-Igenis  Isabella.-mondtam,  majd  tisztelegtem  egyet,  mire  nevetni  kezdett.
-Na  jó  Kincsem,  akkor  visszamehetsz,  de  még  visszajövök  és  rátok  nézek.-jelentette  ki  nevetve,  majd  lement  a  lépcsőn.  Én  visszamentem  Lou-hoz,  aki  csak  értetlenül  nézett  Rám.
-Azt  mondta  Isabella,  hogy  még  nem  szabad.-bújtam  hozzá,  Ő  az  oldalára  fordult  Én  pedig  szorosan  Magamhoz  húztam  és  átkaroltam  a  derekát.  Még  párszor  benézett  Isabella,  de  utána  elaludtam.  Reggel  arra  ébredtem,  hogy  Styles  kiránt  az  ágyból,  de  Én  csak  csipásan  pislogtam rá,  majd  kirángatott  a  szobából  és  becsukja  az  ajtót,  majd  felpofoz.
-Ezt  miért  csináltad?!-kérdeztem  mérgesen.
-Csak,  mert  hallottam,  hogy  mit  csináltál  tegnap.-jelentette  ki  Styles  egyszerűen,  majd  elfordult.-De  utána  nem  történt  semmi,  ugye?
-Mi  az  új  tag  a  rajongói  klubban?-kérdeztem  nevetve,  de  Ő  csak  bólintott.
-Tudod,  Én  nem  csak  rajongok  iránta,  szeretem  Őt.-mondta  Styles,  majd  bement  a  szobába,  de  rögtön  vissza  is  jött.
-Mi  az?-kérdeztem  és  a  kilincsért  nyúltam,  de  rácsapott  a  kezemre.
-Lou  öltözik.-mondta  Styles,  komolyan  beszélhet,  ha  még  emiatt  is  visszafordult.
-Zayn!-kiabált  bentről  Lou.
-Igen?-kérdeztem.
-Nyugodtan  bejöhettek,  hisz  csak  öltözök.-kiabált,  erre  Styles  elmosolyodott  és  benyitott.  Lou  még  csak  egy  boxerben  állt  a  szekrény  előtt  és  tanakodott,  hogy  mit  vegyen  fel.-Nagyi!
-Mi  az  Kincsem?-állt  meg  Isabella  az  ajtóban,  majd  elpirult  és  Ránk  nézett,  amitől  egy  kis  idegesség  csillogott  a  szemében.
-Mit  vegyek  fel?-kérdezte  Lou  kétségbeesetten.
-Hová  mentek?-kérdezte  Isabella  rosszalló  tekintettel,  de  Lou  csak  hátra  pillantott  Rám.
-Gondoltam  focizhatunk  egy  kicsit.-mosolyogtam  rá  Isabella-ra,  de  még  mindig  rosszallóan  nézett.
-Vigyél  pulcsit  is.-jelentette  ki,  majd  távozott.  Lou  csak  megrántotta  a  vállát  és  behajolt  a  szekrényébe.  Akarva-akaratlanul,  de  mindketten  megnéztük  Louis  fenekét.   Idegesítő,  hogy  már  van  egy  másik  vetélytársam  is  és  Louis,  addig  nem  fogja  fel,  hogy  mi  van,  míg  meg  nem  történik  köztetek  az.  Legalábbis  szerintem,  mert  akkor  Mi  már  régóta  járunk.  Egyszer  arra  lettem  figyelmes,  hogy  eltűnt  Styles  és  Lou  is.  Lesiettem  az  emeletről,  de  nem  voltak  lent.  Ekkor  ötlött  az eszembe,  hogy  a  fürdőben  lehetnek,  hirtelen  nyitottam  be,  de  amint  megláttam  Őket  meglepődtem.  Lou  épp  öltözött  felfelé,  míg  Styles  a  haját  igazgatta  a tükörben,  majd  mikor  kész  lett  a  sajátjával  Louis-ét  kezdte  el  igazgatni.  Azt  hittem,  hogy  leteperte  vagy  valami,  de  semmi  sem  volt.  Azt  látni  Lou  szemében  és  a  járásán  is,  ami  már  megjegyzem  megjavult  és  nem  sántikál.  Miután  készen  voltak  kimentünk  focizni,  de  volt  egy  érdekes  jelenet,  amit  nagyon  kihagytam  volna.  Véletlenül  egy  becsúszás  közben  Styles  ráesett  Lou-ra  és  ajkaik  összeértek,  bár  nem  csókolóztak,  de  azt  mondta  Lou,  hogy  haza  akar  menni  és  teljesítettem  volna  a  vágyát,  de  Styles  elkapta  a  kezét  és  a  saját  kocsija  felé  húzta  Őt,  bár  nem  nagyon  ellenkezett  Lou.  Megint  túlságosan  bízik  másokban  és  persze  Nekem  kellesz  vigasztalni,  ha  összetörik  a  szíve,  de  őszintén  szólva  nem  nagyon  zavar,  csak  az  a  rész,  amikor  megállás  nélkül  sír.  

1. fejezet

Harry Styles

Bár ez a Malik srác nagyon nem akarja, hogy védelmezzem Louis-t, muszáj lesz, hisz a főnök azt mondta. Ezért ülök most a háza előtt a kocsimba, míg el nem megy Malik. Utána felmegyek megnézni, hogy hogy is van... a főnök kérésére, mivel mikor kiengedték a kórházból azt mondta Louis, hogy: "Sajnálom Josh, de nem akarom, hogy így láss engem szóval, majd jelentkezem, amikor már láthatsz." és mindezt mosolyogva, mintha minden teljesen rendben lenne vele. Gondolatmenetemből az ébresztett fel, hogy Malik távozik. Még megvártam, amíg kikanyarodik a sarkon és elmegy dolgozni. Ezt onnan tudom, hogy általában a főnök ügyeihez én gyűjtöm az információkat. Szóval becsengettem és egy kedves öreg hölgy nyitott ajtót.
-Segíthetek valamiben?-kérdezte mosolyogva, majd csörömpölést hallottam az emelet felől. Ekkor berántott az ajtón és elkezdett felfelé szaladni a lépcsőn, de még visszapillantott rám mosolyogva.-Elnézést, addig foglald el magad, míg megnézem, hogy mi van az unokámmal.
Körülbelül 5 perc múlva visszatért az idős hölgy hozzám. Megmosta a kezét, de nem láttam, hogy mit mosott le róla, majd beállt elém ismét mosolyogva. Megtaláltam, hogy honnan örökölte Louis az apró termetét. A nagymamája is eléggé alacsony és vékony.
-Mit szeretnél?-kérdezte az idős hölgy, miközben próbált alig láthatóan végigmérni engem.
-Josh küldött, hogy nézzem meg, hogy van Louis.-mondtam, mire ő a földet kezdte el vizsgálni.-Felmehetek?
-Nem hiszem, hogy látni szeretne akárki mást Zayn-en kívül.-fogta meg a csuklómat, mire én felemeltem a fejét.
-Kérem, négy órája várok a ház előtt csakhogy láthassam.-mondtam, majd lefejettem csontos ujjait a csukómról és elindultam felfelé, amit hagyott.-Ígérem, hogy nem zaklatom fel.
-Ahogy felérsz a lépcsőn a szemben lévő ajtó.-mondta, majd én gyorsan felrohantam. Amikor benyitottam sötétség honolt az egész szobában, csak a fehér ágyneműt lehetett látni. Beléptem, becsuktam magam mögött az ajtót, majd felkapcsoltam a villanyt. A tettemre a takaró kezdett mozgolódni és egy kócos buksi tűnt ki a takaró alól. Annyira aranyos volt...
-Josh küldött?-kérdezte alig halhatóan.
-Hogy vagy?-kérdeztem.
-Jól és ezt meg is mondhatod neki, szia.-monda, majd visszabújt a takaró alá, én leültem hozzá az ágy szélére és csak akkor vettem észre, hogy véres e takaró is és a lepedő is. Ekkor lerántottam róla azt és láttam, hogy a kis, törékeny srác is úszik a vérben.
-Most azonnal megyünk a kórházba.-mondtam és felakartam kapni, de nem hagyta magát.
-Semmi gond, csak megvágtam magam.-mondta erőltetett mosollyal és felemelte a vérző csuklóját.-Nagyinak, Zayn-nek és Josh-nak ne mondd el kérlek.
-Ezt nem akartad, hogy lássa Josh?-kérdeztem, mire ő aprót bólintott.-Hol az elsősegély doboz?
-Minek az?-kérdezte mosolyogva. Hogy tud még ilyenkor is mosolyogni? Alig pár napja engedték ki a kórházból, felvágta az ereit, de azzal van elfoglalva, hogy másokkal elhitesse, "jól van". Idegesít ez a srác. Miért nem mondja meg, hogy mennyire szenved?
-Azért kell, mert ha itt elvérzel, akkor mindenki szomorú lesz.-mondtam.
-Igazán? Nem akarok ezzel gondot okozni nekik.-mondta, majd felállt és besietett a fürdőszobába. Bár leplezni próbálta, de sántított és szédelgett. Utána mentem, ekkor már ápolta a sebét. Általában az orvosok tudják csak elállítani a vérzést, de ő minden gond nélkül, már kötözte is befele. Ekkor lekapta magáról a véres pizsamáját és ledobta a földre, a szekrényhez ment és elővett egy törölközőt. Megfordult és lefagyott, ahogy meglátott engem az ajtóban, kis kihagyás után elpirult és magára kapra a véres pizsamát.-Miért nem szóltál, hogy itt vagy?
-Kellett volna?-kérdeztem mosolyogva.-Akkor nem láthattalak volna gatyában. Amúgy meg hogy oldottad volna meg a másik pizsama ügyet, ha én kint vagyok?
-Szólok, hogy fordulj el.-mondta büszkén, majd kislattyogott egy mások alsóért és pizsamáért. Amikor visszatért a fürdőbe már az ágynemű is a kezében volt.-Le akarok zuhanyozni, kimennél?
-Ha nagyon muszáj.-mondtam nevetgélve, majd kimentem. Hogy fogja elintézni, hogy nem lássa a nagyija az ágyneműt és a pizsamát, és mit fog csinálni a matraccal? Gondolatmenetemből a mosolygó Louis ébresztett fel. Annyira aranyos és ártatlan. Nem túl férfias, de a maga módján erős. Vajon, hogy tud az átéltek után újra talpra állni és mosolyogni? Azt mondani, hogy minden rendben? Nekem már meghaltak a szüleim, de ez látszik is rajtam... én nem tudok úgy csinálni, mintha mi sem történt volna. Gondolatmenetemből egy halk puffanás ébresztett fel. Louis összeesett, én magamhoz szorítottam, benyúltam a térdei és a vállai alá, majd felemeltem.
-Louis, elfelejtettem, hogy...-rontott be Malik, majd körbenézett és szerintem rossz következtetést vont le, mert nekem rontott és kikapta a kezemből Louis-t, aki erre felriadt. Ekkor Malik nagyot sóhajtott és megnyugodott, ahogy Louis odabújt hozzá, majd felnézett rá bocsánat kérő tekintettel.-Megint megpróbáltad, mi? Hányszor kell még elmondanom, hogy nem okozol gondot a létezéseddel? Az lenne a gond, ha nem léteznél.
-Zayn!-kiáltott fel Louis és ha lehetséges még jobban odabújt hozzá.
-Komolyan, hogy lehetsz ilyen nyálas?-kérdeztem, mire Louis értetlenül, Malik mérgesen pillantott rám. Ekkor odaléptem hozzájuk és Louis-t "visszavettem" tőle. Az említett fiú ekkor összerezzent és Malik dühbe gurult, de ez engem nem nagyon foglalkoztatott.-Jól vagy? A lábadra bírsz állni? Minden rendben?
-Persze, nincs semmi gond.-mosolygott édesen Louis. Ezzel a tettével engem is mosolygásra kényszerített, majd fogta magát és a földre helyezte a lábát, vagyis csak helyezte volna, ha leért volna. Kicsit segítettem neki és lejjebb eresztettem, hogy leérjen a lába. Mikor a földön állt kicsit még szédelgett, majd felkapta a pizsamát és az ágyneműt, s azzal sántikálva elvonult.-Zayn, matrac!
-Értettem.-jelentette ki az előttem álló srác, majd rám pillantott.-Ugye nem csináltál semmit vele?
-Nem.-vágtam rá, bár ha nem jön akkor lehet, hogy csináltam volna. Egyre jobban kezd vonzani ez a srác. Nem tudom mi tetszik annyira benne, de tetszik és azt akarom, hogy az enyém legyen.-Egyébként honnan szedted azt, hogy csináltam vele valamit?
-Mert sántít, ha sántít akkor biztos, hogy valamit csináltak vele.-rántotta meg a vállát Malik, majd bement a fürdőszobába és két vizes ronggyal tért vissza, a matrachoz ment és útközben az egyiket nekem hajította.-Styles, ha már itt vagy segíts is valamit.
-Jól van már Malik.-forgattam meg a szemeim, majd én is súrolni kezdtem a vért a matracból. Amikor kiszedtük a foltot megfordítottuk azt és már kész is volt.-Mikor gyakoroltad már ezt be ilyen jól?
-Hmmm...-vakarta meg a fejét Zayn.-14 éves korom óta csinálom, van időm. Louis is megtanulta már leápolni a sebeket, hisz sok mindenbe belekeveredik az ember, ha Louis-t ismeri. Nem akarja, hogy belekeveredj, de ha igazán megismered Őt, önszántadból védelmezni fogod. Túl kedves lesz a szívednek, hogy szenvedni lásd. Én már hozzászoktam, mert amióta csak az eszemet tudom vele vagyok és még azt a tényt is utálja, hogy létezik. Csak azért mondom ezt el neked, hogy így készülj, ha tényleg megakarod védeni.
-Itt vagyok.-sántikált be a helységbe Louis.-Miről beszéltetek?
-Arról, hogy milyen kis hülye vagy!-szorította magához Malik.-Ne csinálj ilyet többet, nem bírnám ki, ha elveszítenélek. Értetted?
-Igen.-mondta Louis, ekkor Malik homlokon csókolta.-Akkor mit is felejtettél el?
-Azt mondani, hogy ne csinálj semmi hülyeséget, de mint láttam elkéstem.-mondta Malik, majd kifelé menet Louis fenekére csapott, Ő pedig  felszisszent.-Bocsi, szeretlek, most megyek dolgozni, este 7-kor jövök, addig Styles vigyáz rád!
-Oké, én is...-kezdett bele a mondatba, de hirtelen megszédült, mire Malik visszarohant.-Elfogsz késni és kirúgnak.
-Az jelenleg csöppet sem érdekel.-mondta Malik, majd Louis csuklójára nézett és elnevette magát.-Egyél már egy kicsit, Te idióta!
-Miattad nem tudtam enni, mert itt voltál.-durcizott be Louis.
-A spagettit nem szereti.-nézett rám Malik, majd egy puszit nyomott ismét Louis homlokára és elrohant. Ekkor Louis nagy kék íriszeit rám vetette. Én vettem a célzást és csináltam neki egy "Híres Styles Szendvicset", amit csak a legjobb emberek ízlelhetnek, de Őt mélyen tisztelem, azért, mert apró bakikkal, de képes újra felállni és mosolyogni, mintha mi sem történt volna. Lehet, hogy tényleg úgy lesz, ahogy Malik mondta és teljesen belezúgok, de én nem leszek olyan tétova, mint Ő és a Főnök. Amikor visszatértem a kajával, már Louis a megvetett ágyban feküdt és filmet nézett. Én lehuppantam mellé és a kezébe nyomva az ételt figyelmesen néztem a filmet. Egyszer csak azt vettem észre, hogy Louis visszahuppan mellém az ágyra, de most közelebb sikerült elhelyezkednie. Arrébb akart csúszni, de nem hagytam neki, hogy megtegye, hanem közelebb rántottam magamhoz. Eleinte remegett, de 10 perc után ez abbamaradt ls nyugodtan nézte hozzám bújva a filmet. Magam sem értem, hogy miért nem tepertem le ott és akkor, de valahogy nem lettem volna képes megtenni. Egyszer úgy éreztem, hogy figyelnek és amikor oldalra hajtottam a fejem az orrunk találkozott. Még sikerül türtőztetnem magam, de nem fogom sokáig bírni.
-Mi a keresztneved?-kérdezte mosolyogva Louis.
-Harry.-nyögtem ki, mert már annak is örültem, hogy ennyit mondani tudtam. Hogy varázsolhat el ennyire egy olyan személy, akit igazából nem is ismerek. Azt akarom, hogy csak az enyém legyen. Amikor már épp megakartam csókolni, arrébb fordította a fejét.
-Harold... Harry... Hazza!-próbálgatta a nevem változatait, de az utolsó még nekem is új volt. Már becézget is, de a tetszésünket az utolsó nyerte el és ezt Louis is megerősítette.-Hazza! Hogy tetszik?
Ekkor már nem bírtam tovább... felé kerekedtem és megcsókoltam. Érdekes módon Ő nem ellenezte ezt a dolgot. Talán azért, mert tudja, hogy esélye sem lenne ellenem? Nem nagyon érdekelt a dolog, csak élveztem a pillanatot és ujjaim már megszokásból is a pólójának alját keresték. Ekkor Louis szemei kipattantak és engem lerángatott valaki róla.
-Tudod, nem nagyon szeretem, ha Louis-t zaklatják.-mondta az a valaki, mire Louis elmosolyodott és elindult felénk. Ekkor a srác elengedett és szorosan megölelté egymást Louis-sal.
-Liam!-mosolygott, mint a vadalma továbbra is.-Te hogy-hogy itt?
-Hallottam, hogy mi volt és azonnal jöttem.-mondta mosolyogva Liam. Ekkor Louis elengedte Őt és elkezdett kifelé sántikálni.
-Hozok neked sütit és kólát. Harry remélem szereted a csokis sütit.-jelentette ki Louis, amikor magunkra hagyott minket Liam elkapta a pólóm.
-Mit csináltál vele?!-kiabált rám.
-Semmit, csak egy csók volt.-mondtam, mire Ő elengedett és szigorúan nézett rám.
-És nem is ajánlom, hogy több legyen! Ha sántítani látom, tudom, hogy nem Zayn tette, hanem te és kicsinállak! Ja meg levágom, hogy többet meg ne tudd tenni!-kiabált reám, majd bejött Louis.
-Áhh, hadd mutassalak be Titeket egymásnak.-mosolyodott el Louis és lerakta a tálcát az íróasztalára.-Harry Styles, az egyik barátom barátja, Ő vigyáz rám, amikor Zayn dolgozik. Liam Payne, az unokatestvérem, aki apám helyett apám.
-Igen így van.-mondta gonosz tekintettel Liam.-És minden téren az vagyok!
-Azért nem minden téren.-mosolyodott el Louis.-Te tényleg azért szeretsz, aki vagyok és nem próbálsz kihasználni.
-Hogy is használhatnálak ki?-kérdezte, majd megölelte Louis-t.-Akik ki akarnak téged használni, nem ismerik azt a tiszta lényedet, mint mi. Én és Zayn, na meg akinek hajlandó vagy megmutatni azt. Te a legszívesebben tudom, hogy mindenkinek megmutatnád, de vannak olyan emberek, akik nem tudják ezt értékelni. Szeretlek Boo Bear és még élek szeretni és védelmezni foglak.-ezek után felém fordult.-Megpróbálta már?
-Meg.-mondtam, mire Louis lesütötte szép kék szemeit és sírni kezdett.
-Sajnálom, nem akartam gondot okozni.-szipogott, mire Liam letörölte a könnyeket és befektette az ágyba, hogy pihenjen, majd kihívott egy kicsit.
-Tudd, különleges ember vagy.-mért végig rajtam.
-Mi?-értetlenkedtem.
-Louis nem hagyja magát csak úgy megcsókolni akárkinek ,nem sír akárki előtt, nem hoz akárkinek sütit és nem hagyja akárkinek, hogy így lássa Őt.-magyarázta Liam.-Ha megbántod tuti, hogy kiheréllek, max. 3 lehetőséged van nála és több nincs. Most pedig menj vissza. Csak úgy képes elaludni ezek után, ha valaki magához öleli. Úgy érzi ilyenkor, hogy biztonságban van.
Úgy is tettem, ahogy Liam javasolta, így Louis a karjaim között szendergett, én is elaludtam mellette és 7-kor Zayn keltett engem. Szépen kicsusszantam Louis alól, míg Zayn be, köszöntünk és hazamentem. Otthon aludni próbáltam, ami fura, lévén, hogy még csak 7 óra van, de nem ment. Hiányzott a rám nehezedő kis teste, a szuszogása és az, hogy álmában, amennyire csak lehetett olyan közel volt hozzám. Zayn Malik, tisztellek azért, hogy mindezek ellenére olyan jól visszatudod fogni magad. Én már most is alig bírtam ki.

Prolológus

Zayn Malik

-Tommo, húzd már a beled... elkésünk!-kiabáltam, mire az említett srác lerohant a lépcsőn és az utolsó fokon megbotlott és zuhanni kezdett, ekkor elkaptam őt.-Ha nem lennék már rég a kórházban csücsülnél.

-Ha nem lennél nem kéne sietnem sehova.-próbált kijavítani Tommo.

-Mert mindig elkésnél.-jelentettem ki, mire csak elmosolyodott.

-Akkor megyünk?-kérdezte, majd elindult kifelé.

-Kulcs? Ajtót bezárni?-érdeklődtem.

-A nagyi itthon van.-mosolygott Tommo, majd elkapta a csuklóm és rángatni kezdett.

-Most hova rángatsz?-érdeklődtem.

-Te mondtad, hogy el fogunk késni.-mosolygott, majd a kocsimhoz érve várta, hogy felnyissam a zárat. Amikor beültünk mosolygott egy darabig, majd komoly arccal felém fordult.-Amúgy hova megyünk?

-Az titok.-mondtam mosolyogva, mire csak megforgatta a szemeit. Tudom, hogy Tommo csak a jót látja mindenkiben és mindenkivel kedves, de állíthatom, hogy Josh-sal nem kéne kedvesnek és naivnak lennie. Nem ajánlom Josh-nak, hogy egy újjal is hozzá érjen Tommo-hoz.

-Ez volt a nagy titok?-értetlenkedett.

-Nem majd, ha bementünk akkor derül ki a titok.-erőltettem felé egy mosolyt, majd kiszálltam. Ő követte a példám, de amikor megláttam, hogy milyen alakok vannak a bulin csak arra tudtam gondolni, hogy Tommo-t mindenképp meg kell óvnom. Ez tulajdonképpen akkor bizonyosult bennem amikor láttam, hogy méregetik a legjobb barátomat. Ekkor éreztem Tommo leheletét a tarkómon, megfogtam a kezét és magam elé rángattam, majd a füléhez hajoltam.-Ne izgulj, itt vagyok és megvédelek.

Elég apró srác Tommo és lehet, hogy ezzel hívja fel magára a figyelmet, meg azzal, hogy nagyon ártatlan és kedves. Tudom, hogy a fiúkhoz vonzódik, de nem zavar. Az az igazság, hogy én senki máshoz csak hozzá vonzódom, de hogy valljak szerelmet a gyerekkori legjobb barátomnak. Elég nekem egyenlőre az is, hogy vigyázhatok rá. Gondolatmenetemből az ébresztett fel, hogy egy kéz elkapta Tommo karját és elrántja előlem. Persze rögtön utána rohantam, de egy darabig nyomát vesztettem. Amikor megtaláltam egy kigyúrt pasas nyomta a falnak és csókolgatta a nyakát, Tommo próbált kiszabadulni a keze közül, de ez azt eredményezte, hogy teljes testével hozzányomta a falhoz. Rögtön odarohantam és lerángattam róla a csávót, aki meg akart ütni, de Tommo elém ugrott így őt érte az ütés és a földre került. Én leguggoltam megnézni, hogy mi van Tommoval... hála az égnek semmi baja nem volt, de amikor felnéztem már eltűnt a pasas. Felkaptam az ölembe Tommo-t és keresni kezdtem valami ülőhelyet. Meg is pillantottam egyet és odavittem, majd megsimogattam a fejét.

-Nagyfiú vagyok már, nem kell hárítanod azt az ütést, amit nekem szántak.-mondtam, de Tommo csak fájdalmas arccal bámult rám.-Meddig ment el?

-Belenyúlt a nadrágomba.-mondta, mire és csak megöleltem.

-Ugye nem ment ennél tovább? Ugye nem?-suttogtam a fülébe, majd a szemébe néztem, amiből egy könnycsepp gördült ki.-Megölöm!

-Kit ölsz meg Malik?-hallottam Josh hangját.

-Azt a szemetet, aki bántotta Tommo-t.-álltam az említett mellé.

-Mit csinált?-hajolt le Josh, hogy belenézhessen a síró srác szemébe, de Tommo nem válaszolt csak megölelte és még jobban sírni kezdett. Ekkor Josh felpillantott rám.

-Nekinyomta a falnak, a nyakát csókolgatta és belenyúlt a nadrágjába is.-mondtam, mire Josh lefejtette Tommo kezeit a nyakáról.

-És ott mit csinált?-kérdezte Josh, mire Tommo csak lenézett a földre.-Mondd, hogy nem. Ugye nem?

-Nem tudtam megakadályozni.-szipogott Tommo, mire Josh tekintete rám tévedt.

-Menj az emeleti bárpulthoz, ott keresd meg Lina-t és hivatkozz rám. Megmutatja apám irodáját ahol leteheted Lou-t max. fél óra és utánatok megyek.-mondta Josh, mire hálásan bólintottam és ezt tettem amit mondott.

-Én vagyok Lina, mit szeretnél?-kérdezte mosolyogva egy szőke lány.

-Josh Stevens mondta, hogy keresselek meg és hivatkozzak rá.-mondtam, mire ő elmosolyodott és kijött a pult mögül.

-Itt is vagyunk.-mosolygott Lina.-Ti a barátai vagytok?

-Én nem, csak ő.-vetettem a tekintetem Tommo-ra, aki még mindig sírt.

-Mi történt vele?-kérdezte, miközben leültem és rendesen átöleltem Lou-t. Ő pedig elindult kifelé az irodából.

-Meg akarták erőszakolni.-mondtam, mire Tommo a mellkasomba fúrta az arcát.

-Egy kigyúrt, kopasz tag?-kérdezte Lina miközben az ajtóhoz ért és kinyitotta azt.

-Igen.-mondtam.-Honnan tudod?

-Főnök, két srác van itt.-mondta egy szöszi srác, majd felbukkant Josh és egy göndör srác is. A szöszi és a göndör pedig hozta magával a kigyűrt pasast.

-Hogy van?-kérdezte Josh.

-Szerinted?-kérdeztem, majd magamhoz szorítottam Tommo-t, aki már remegett is.

-Ő volt az?-rántotta fel e fejét a pasasnak.

-Igen, ezer arc közül is felismerném.-mondtam, majd megint Tommo-ra figyeltem, aki a pasasra meredt.-Mit akarsz vele csinálni?

-Hát megkapja, amit érdemel.-mondta Josh.

-Ha jól sejtem Tommo-nak ezt nem kéne majd látnia...-néztem Josh-ra.

-Inkább vidd haza és maradj mellette, ha végeztünk én is megyek.-mondta Josh.

-Főnök egyébként csak miheztartás végett mit csinált vele?-kérdezte a szöszi.

-Malik te mondod vagy én?-kérdezte Josh.

-Stevens szerintem nem kellene tudniuk, hisz semmi közük hozzá.-mondtam, mire a göndör odajött Tommo-hoz és megfogta az arcát, de ő még mindig remegett. Az arcát maga felé fordította és mélyen a szemébe nézett.

-Megerőszakolta.-mondta egyszerűen.-Igaz?

-Igen.-válaszoltam.-Mennyire megbízhatóak?

-Nem egyszer intéztek már ilyen ügyeket és még mindig itt vagyok.-mondta Josh.

-Én is megakarom adni neki, amit érdemel.-mondtam.-Tommo kibírja amíg gyorsan lerendezzük ezt. Igaz?

-Ühümm...-szipogott Tommo.

-Akkor Styles és Horan.-mutatott Josh először a göndörre, majd a szöszire.-Ő meg Malik.

-És ki ő?-mutatott Horan Tommo-ra.

-Ő a legjobb barátom.-mondtam mosolyogva.

-És az enyém is.-mosolygott Josh is.

-Akkor biztos te is a főnök barátja vagy.-mosolygott Horan.

-Arról szó sincs.-vágtuk rá Josh-sal egyszerre.

-Akkor kezdjük.-mondta a göndör és ütni kezdtük a pasast, amikor már a földön feküdt és mindenéből ömlött a vér Josh felemelte a fejét..

-Látod mit tettél vele?-kérdezte, majd a nyakához szorított egy kést, de ekkor Tommo felpattant.

-Josh elég legyen!-kiabált Tommo.

-Nem emlékszel, hogy mit tett veled?-kérdeztem.

-De akkor sem ölheted meg. Neki is van családja és barátai. Biztos csak nagyon berúgott.-mondta Tommo ekkor Josh kezét arrébb vitte a késsel együtt. Leguggolt hozzá és megfogta az arcát.

-Sajnálom.-mondta fájdalmasan a pasas.
-Nem, én sajnálom, hogy ezt tették veled.-mondta Tommo, majd a karja alá bújt és segített neki felállni.-A barátaiddal jöttél?
-Igen.-mondta a pasas.
-Akkor megkeressük őket és ők majd segítenek.-mondta Tommo erőltetett mosollyal, majd elindultak kifelé, de Tommo még visszafordult.-Öt perc és jövök.
-Ez meg mi volt?-kérdezte Styles.
-Szerinted miért szeretjük őt annyira?-kérdezte Josh.
-Mi? Te is szereted?-kérdeztem.
-Igen, szerelmes vagyok belé, ahogy te is és általában mindenki.-mondta Josh mosolyogva.
-Pont ez szokott a baj lenni Tommo-val, sosem veszi észre, ha szerelmes belé valaki.-mondtam mosolyogva.
-De csak szólok, ő az enyém lesz.-mosolygott Josh.
-Azt ne hinném.-mondtam mosolyogva.
-És mi is a neve?-kérdezte Styles.
-Louis Tomlinson.-mondta Jos mosolyogva.
-Miért is?-kérdeztem.
-Mert általában szeretem tudni, hogy kit kell megmentenünk.-mondta, majd elindult kifelé.
-Tessék?-kérdeztem.
-Letelt az öt perc és még nem jött vissza.-mondta Styles.-És azt ti sem hittétek komolyan, hogy a haverjai, ha egyáltalán léteznek... ezt szó nélkül fogják túrni.
-Basszus!-kiáltottunk fel Josh-sal, majd a géphez rohant Josh.
-A parkolóban betuszkolták egy kocsiba és még mindig ott áll az a kocsi.-hadarta el gyorsan, majd leírta a rendszámot és szaladtunk is a kocsihoz. A parkolóba érve a zene nem nyomott el egy hangos szaggatott ordítást. Tommo hangja volt az. Amikor kinyitottam a kocsi ajtaját Tommo-t láttam, ahogy két nagydarab pasi lefogja és egy éppen dugja.
-Andy fogd már be a száját, igaz, hogy még szűz, de muszáj ezt megtennünk vele. Amit Frank-kel tettek a haverjai azért ezt érdemli.-mondta a csávó.
-De ő mentett meg előlük.-szólalt meg elölről a box zsákunk.
-Fogd be, olyan édes, ahogy szenved.-nevetett fel a másik három, ekkor esett le, hogy mit is csinálnak igazából Tommo-val és elborult az agyam. Kirángattam mindegyiket a kocsiból, kivéve a box zsákot és ütni kezdtem őket. Ekkor csatlakozott a másik három srác, én pedig odamentem Tommo-hoz.
-Tommo jól vagy?-kérdeztem, mire Tommo lecsukta a szemét és bárhogy rázogattam nem nyitotta ki.
-Szerintem a vérveszteség miatt van.-fordult hátra a box zsák, majd egy zseblámpával Tommo alsó feléhez világított, ahol egy nagy vérfolt díszelgett. Akkor odajöttek a srácok is, mire levettem a dzsekim és Tommo-ra akartam csavarni.
-Ne, hozok egy plédet.-szaladt el Josh és körülbelül fél perc alatt itt is volt. Köré csavartam a plédet, majd felkaptam őt és a nadrágját is. Bevittük a kórházba, de Horan nem jött, mivel kihívta zsarukat, de utánunk jött, míg mi az eredményre vártunk.-Mi volt?
-A box zsák nekünk adott igazat és megmondta, hogy a barátai verték meg, mert ellenezte a dolgot.-mondta Horan.-Ő hogy van?
-Még nem tudunk semmit.-mondta Styles.
-Miért nem szóltál hamarabb?-kiabáltam rá.-Ha hamarabb szólsz Tommo most jól lenne!
-Ti hagytátok, hogy elmenjen.-rántotta meg a vállát, majd egy nővér érkezett.
-Önök Louis Tomlinson hozzátartozói?-kérdezte a nővér.
-Igen.-pattantam fel.-Bemehetünk hozzá.
-Most még nem. Egyébként miközben aludt azt ismételgette, hogy: Steven.-mondta mosolyogva a nővér.
-Nem volt utána egy "S"?-kérdezte Josh.
-Nem.-mondta a nővér, mire eszembe jutott, hogy ki is ő.-Biztos?
-Igen, tudom ki az a Steven.-mondtam.-Szóljon, ha bemehetünk.
-Rendben.-mondta a nővér, majd elment.
-Szóval ki az a Steven?-kérdezte Styles.
-Az apja.-mondtam.
-Akkor miért hívja Steven-nek?-kérdezte Horan.
-Mert, ha nem úgy hívta akkor megverte és megpróbálta megerőszakolni, néha sikerült is neki a dolog.-mondtam, majd lehajtottam a fejem.
-Én erről nem is tudtam.-vakargatta a fejét Josh.
-Ez azért van, mert eredetileg nem itt éltek, hanem Anglia másik végében.-mondtam.-Én azért tudom, mert velünk együtt költözött ide a nagymamájával. Azt mondta az orvos, hogyha elveszít engem akkor teljesen megfog bolondulni, mert még egy ilyen sokkot abban az időben nem bírt volna ki.
-Akkor most miért emlegette őt?-szerintem a kocsiban történtek miatt jött elő neki Steven.-mondtam.
-Akkor most egy darabig nem próbálkozhatunk vele ilyen téren.-jelentette ki Josh.
-Lehet, hogy te nem, de én igen.-nevettem fel.
-Mi lenne a különbség köztünk?-kérdezte Josh.
-Amióta itt vagyunk, nem először erőszakolják meg.-mondtam, mire kigúvadt a szeme a srácoknak.-Ott volt egy Dr. McCall, egy Daniel, egy Mr. Higins, egy Logan, egy Ashton, egy Andy és ugye most egy Frank és egy nem tudom ki. Mindegyik után hozzám menekült és már egyszer majdnem összejött a dolog, de a nagyija ránk nyitott, így azt színleltem, hogy csak ölelgetem. Neked nem is szólt róla, ahogy most hallom. Ne aggódj emiatt, csak nem szeret mások gondjára lenni.
-Te ennyiszer hagytad, hogy megerőszakolják?-akadt ki Josh.-Styles mostantól te fogod védeni Lou-t, de véhgezd jobban a munkádat, mint Malik
-Nem dolgozom neked, szóval nem te döntesz, hogy ki fog vigyázni Tommo-ra.