Harry Styles
Bár ez a Malik srác nagyon nem akarja, hogy védelmezzem Louis-t, muszáj lesz, hisz a főnök azt mondta. Ezért ülök most a háza előtt a kocsimba, míg el nem megy Malik. Utána felmegyek megnézni, hogy hogy is van... a főnök kérésére, mivel mikor kiengedték a kórházból azt mondta Louis, hogy: "Sajnálom Josh, de nem akarom, hogy így láss engem szóval, majd jelentkezem, amikor már láthatsz." és mindezt mosolyogva, mintha minden teljesen rendben lenne vele. Gondolatmenetemből az ébresztett fel, hogy Malik távozik. Még megvártam, amíg kikanyarodik a sarkon és elmegy dolgozni. Ezt onnan tudom, hogy általában a főnök ügyeihez én gyűjtöm az információkat. Szóval becsengettem és egy kedves öreg hölgy nyitott ajtót.
-Segíthetek valamiben?-kérdezte mosolyogva, majd csörömpölést hallottam az emelet felől. Ekkor berántott az ajtón és elkezdett felfelé szaladni a lépcsőn, de még visszapillantott rám mosolyogva.-Elnézést, addig foglald el magad, míg megnézem, hogy mi van az unokámmal.
Körülbelül 5 perc múlva visszatért az idős hölgy hozzám. Megmosta a kezét, de nem láttam, hogy mit mosott le róla, majd beállt elém ismét mosolyogva. Megtaláltam, hogy honnan örökölte Louis az apró termetét. A nagymamája is eléggé alacsony és vékony.
-Mit szeretnél?-kérdezte az idős hölgy, miközben próbált alig láthatóan végigmérni engem.
-Josh küldött, hogy nézzem meg, hogy van Louis.-mondtam, mire ő a földet kezdte el vizsgálni.-Felmehetek?
-Nem hiszem, hogy látni szeretne akárki mást Zayn-en kívül.-fogta meg a csuklómat, mire én felemeltem a fejét.
-Kérem, négy órája várok a ház előtt csakhogy láthassam.-mondtam, majd lefejettem csontos ujjait a csukómról és elindultam felfelé, amit hagyott.-Ígérem, hogy nem zaklatom fel.
-Ahogy felérsz a lépcsőn a szemben lévő ajtó.-mondta, majd én gyorsan felrohantam. Amikor benyitottam sötétség honolt az egész szobában, csak a fehér ágyneműt lehetett látni. Beléptem, becsuktam magam mögött az ajtót, majd felkapcsoltam a villanyt. A tettemre a takaró kezdett mozgolódni és egy kócos buksi tűnt ki a takaró alól. Annyira aranyos volt...
-Josh küldött?-kérdezte alig halhatóan.
-Hogy vagy?-kérdeztem.
-Jól és ezt meg is mondhatod neki, szia.-monda, majd visszabújt a takaró alá, én leültem hozzá az ágy szélére és csak akkor vettem észre, hogy véres e takaró is és a lepedő is. Ekkor lerántottam róla azt és láttam, hogy a kis, törékeny srác is úszik a vérben.
-Most azonnal megyünk a kórházba.-mondtam és felakartam kapni, de nem hagyta magát.
-Semmi gond, csak megvágtam magam.-mondta erőltetett mosollyal és felemelte a vérző csuklóját.-Nagyinak, Zayn-nek és Josh-nak ne mondd el kérlek.
-Ezt nem akartad, hogy lássa Josh?-kérdeztem, mire ő aprót bólintott.-Hol az elsősegély doboz?
-Minek az?-kérdezte mosolyogva. Hogy tud még ilyenkor is mosolyogni? Alig pár napja engedték ki a kórházból, felvágta az ereit, de azzal van elfoglalva, hogy másokkal elhitesse, "jól van". Idegesít ez a srác. Miért nem mondja meg, hogy mennyire szenved?
-Azért kell, mert ha itt elvérzel, akkor mindenki szomorú lesz.-mondtam.
-Igazán? Nem akarok ezzel gondot okozni nekik.-mondta, majd felállt és besietett a fürdőszobába. Bár leplezni próbálta, de sántított és szédelgett. Utána mentem, ekkor már ápolta a sebét. Általában az orvosok tudják csak elállítani a vérzést, de ő minden gond nélkül, már kötözte is befele. Ekkor lekapta magáról a véres pizsamáját és ledobta a földre, a szekrényhez ment és elővett egy törölközőt. Megfordult és lefagyott, ahogy meglátott engem az ajtóban, kis kihagyás után elpirult és magára kapra a véres pizsamát.-Miért nem szóltál, hogy itt vagy?
-Kellett volna?-kérdeztem mosolyogva.-Akkor nem láthattalak volna gatyában. Amúgy meg hogy oldottad volna meg a másik pizsama ügyet, ha én kint vagyok?
-Szólok, hogy fordulj el.-mondta büszkén, majd kislattyogott egy mások alsóért és pizsamáért. Amikor visszatért a fürdőbe már az ágynemű is a kezében volt.-Le akarok zuhanyozni, kimennél?
-Ha nagyon muszáj.-mondtam nevetgélve, majd kimentem. Hogy fogja elintézni, hogy nem lássa a nagyija az ágyneműt és a pizsamát, és mit fog csinálni a matraccal? Gondolatmenetemből a mosolygó Louis ébresztett fel. Annyira aranyos és ártatlan. Nem túl férfias, de a maga módján erős. Vajon, hogy tud az átéltek után újra talpra állni és mosolyogni? Azt mondani, hogy minden rendben? Nekem már meghaltak a szüleim, de ez látszik is rajtam... én nem tudok úgy csinálni, mintha mi sem történt volna. Gondolatmenetemből egy halk puffanás ébresztett fel. Louis összeesett, én magamhoz szorítottam, benyúltam a térdei és a vállai alá, majd felemeltem.
-Louis, elfelejtettem, hogy...-rontott be Malik, majd körbenézett és szerintem rossz következtetést vont le, mert nekem rontott és kikapta a kezemből Louis-t, aki erre felriadt. Ekkor Malik nagyot sóhajtott és megnyugodott, ahogy Louis odabújt hozzá, majd felnézett rá bocsánat kérő tekintettel.-Megint megpróbáltad, mi? Hányszor kell még elmondanom, hogy nem okozol gondot a létezéseddel? Az lenne a gond, ha nem léteznél.
-Zayn!-kiáltott fel Louis és ha lehetséges még jobban odabújt hozzá.
-Komolyan, hogy lehetsz ilyen nyálas?-kérdeztem, mire Louis értetlenül, Malik mérgesen pillantott rám. Ekkor odaléptem hozzájuk és Louis-t "visszavettem" tőle. Az említett fiú ekkor összerezzent és Malik dühbe gurult, de ez engem nem nagyon foglalkoztatott.-Jól vagy? A lábadra bírsz állni? Minden rendben?
-Persze, nincs semmi gond.-mosolygott édesen Louis. Ezzel a tettével engem is mosolygásra kényszerített, majd fogta magát és a földre helyezte a lábát, vagyis csak helyezte volna, ha leért volna. Kicsit segítettem neki és lejjebb eresztettem, hogy leérjen a lába. Mikor a földön állt kicsit még szédelgett, majd felkapta a pizsamát és az ágyneműt, s azzal sántikálva elvonult.-Zayn, matrac!
-Értettem.-jelentette ki az előttem álló srác, majd rám pillantott.-Ugye nem csináltál semmit vele?
-Nem.-vágtam rá, bár ha nem jön akkor lehet, hogy csináltam volna. Egyre jobban kezd vonzani ez a srác. Nem tudom mi tetszik annyira benne, de tetszik és azt akarom, hogy az enyém legyen.-Egyébként honnan szedted azt, hogy csináltam vele valamit?
-Mert sántít, ha sántít akkor biztos, hogy valamit csináltak vele.-rántotta meg a vállát Malik, majd bement a fürdőszobába és két vizes ronggyal tért vissza, a matrachoz ment és útközben az egyiket nekem hajította.-Styles, ha már itt vagy segíts is valamit.
-Jól van már Malik.-forgattam meg a szemeim, majd én is súrolni kezdtem a vért a matracból. Amikor kiszedtük a foltot megfordítottuk azt és már kész is volt.-Mikor gyakoroltad már ezt be ilyen jól?
-Hmmm...-vakarta meg a fejét Zayn.-14 éves korom óta csinálom, van időm. Louis is megtanulta már leápolni a sebeket, hisz sok mindenbe belekeveredik az ember, ha Louis-t ismeri. Nem akarja, hogy belekeveredj, de ha igazán megismered Őt, önszántadból védelmezni fogod. Túl kedves lesz a szívednek, hogy szenvedni lásd. Én már hozzászoktam, mert amióta csak az eszemet tudom vele vagyok és még azt a tényt is utálja, hogy létezik. Csak azért mondom ezt el neked, hogy így készülj, ha tényleg megakarod védeni.
-Itt vagyok.-sántikált be a helységbe Louis.-Miről beszéltetek?
-Arról, hogy milyen kis hülye vagy!-szorította magához Malik.-Ne csinálj ilyet többet, nem bírnám ki, ha elveszítenélek. Értetted?
-Igen.-mondta Louis, ekkor Malik homlokon csókolta.-Akkor mit is felejtettél el?
-Azt mondani, hogy ne csinálj semmi hülyeséget, de mint láttam elkéstem.-mondta Malik, majd kifelé menet Louis fenekére csapott, Ő pedig felszisszent.-Bocsi, szeretlek, most megyek dolgozni, este 7-kor jövök, addig Styles vigyáz rád!
-Oké, én is...-kezdett bele a mondatba, de hirtelen megszédült, mire Malik visszarohant.-Elfogsz késni és kirúgnak.
-Az jelenleg csöppet sem érdekel.-mondta Malik, majd Louis csuklójára nézett és elnevette magát.-Egyél már egy kicsit, Te idióta!
-Miattad nem tudtam enni, mert itt voltál.-durcizott be Louis.
-A spagettit nem szereti.-nézett rám Malik, majd egy puszit nyomott ismét Louis homlokára és elrohant. Ekkor Louis nagy kék íriszeit rám vetette. Én vettem a célzást és csináltam neki egy "Híres Styles Szendvicset", amit csak a legjobb emberek ízlelhetnek, de Őt mélyen tisztelem, azért, mert apró bakikkal, de képes újra felállni és mosolyogni, mintha mi sem történt volna. Lehet, hogy tényleg úgy lesz, ahogy Malik mondta és teljesen belezúgok, de én nem leszek olyan tétova, mint Ő és a Főnök. Amikor visszatértem a kajával, már Louis a megvetett ágyban feküdt és filmet nézett. Én lehuppantam mellé és a kezébe nyomva az ételt figyelmesen néztem a filmet. Egyszer csak azt vettem észre, hogy Louis visszahuppan mellém az ágyra, de most közelebb sikerült elhelyezkednie. Arrébb akart csúszni, de nem hagytam neki, hogy megtegye, hanem közelebb rántottam magamhoz. Eleinte remegett, de 10 perc után ez abbamaradt ls nyugodtan nézte hozzám bújva a filmet. Magam sem értem, hogy miért nem tepertem le ott és akkor, de valahogy nem lettem volna képes megtenni. Egyszer úgy éreztem, hogy figyelnek és amikor oldalra hajtottam a fejem az orrunk találkozott. Még sikerül türtőztetnem magam, de nem fogom sokáig bírni.
-Mi a keresztneved?-kérdezte mosolyogva Louis.
-Harry.-nyögtem ki, mert már annak is örültem, hogy ennyit mondani tudtam. Hogy varázsolhat el ennyire egy olyan személy, akit igazából nem is ismerek. Azt akarom, hogy csak az enyém legyen. Amikor már épp megakartam csókolni, arrébb fordította a fejét.
-Harold... Harry... Hazza!-próbálgatta a nevem változatait, de az utolsó még nekem is új volt. Már becézget is, de a tetszésünket az utolsó nyerte el és ezt Louis is megerősítette.-Hazza! Hogy tetszik?
Ekkor már nem bírtam tovább... felé kerekedtem és megcsókoltam. Érdekes módon Ő nem ellenezte ezt a dolgot. Talán azért, mert tudja, hogy esélye sem lenne ellenem? Nem nagyon érdekelt a dolog, csak élveztem a pillanatot és ujjaim már megszokásból is a pólójának alját keresték. Ekkor Louis szemei kipattantak és engem lerángatott valaki róla.
-Tudod, nem nagyon szeretem, ha Louis-t zaklatják.-mondta az a valaki, mire Louis elmosolyodott és elindult felénk. Ekkor a srác elengedett és szorosan megölelté egymást Louis-sal.
-Liam!-mosolygott, mint a vadalma továbbra is.-Te hogy-hogy itt?
-Hallottam, hogy mi volt és azonnal jöttem.-mondta mosolyogva Liam. Ekkor Louis elengedte Őt és elkezdett kifelé sántikálni.
-Hozok neked sütit és kólát. Harry remélem szereted a csokis sütit.-jelentette ki Louis, amikor magunkra hagyott minket Liam elkapta a pólóm.
-Mit csináltál vele?!-kiabált rám.
-Semmit, csak egy csók volt.-mondtam, mire Ő elengedett és szigorúan nézett rám.
-És nem is ajánlom, hogy több legyen! Ha sántítani látom, tudom, hogy nem Zayn tette, hanem te és kicsinállak! Ja meg levágom, hogy többet meg ne tudd tenni!-kiabált reám, majd bejött Louis.
-Áhh, hadd mutassalak be Titeket egymásnak.-mosolyodott el Louis és lerakta a tálcát az íróasztalára.-Harry Styles, az egyik barátom barátja, Ő vigyáz rám, amikor Zayn dolgozik. Liam Payne, az unokatestvérem, aki apám helyett apám.
-Igen így van.-mondta gonosz tekintettel Liam.-És minden téren az vagyok!
-Azért nem minden téren.-mosolyodott el Louis.-Te tényleg azért szeretsz, aki vagyok és nem próbálsz kihasználni.
-Hogy is használhatnálak ki?-kérdezte, majd megölelte Louis-t.-Akik ki akarnak téged használni, nem ismerik azt a tiszta lényedet, mint mi. Én és Zayn, na meg akinek hajlandó vagy megmutatni azt. Te a legszívesebben tudom, hogy mindenkinek megmutatnád, de vannak olyan emberek, akik nem tudják ezt értékelni. Szeretlek Boo Bear és még élek szeretni és védelmezni foglak.-ezek után felém fordult.-Megpróbálta már?
-Meg.-mondtam, mire Louis lesütötte szép kék szemeit és sírni kezdett.
-Sajnálom, nem akartam gondot okozni.-szipogott, mire Liam letörölte a könnyeket és befektette az ágyba, hogy pihenjen, majd kihívott egy kicsit.
-Tudd, különleges ember vagy.-mért végig rajtam.
-Mi?-értetlenkedtem.
-Louis nem hagyja magát csak úgy megcsókolni akárkinek ,nem sír akárki előtt, nem hoz akárkinek sütit és nem hagyja akárkinek, hogy így lássa Őt.-magyarázta Liam.-Ha megbántod tuti, hogy kiheréllek, max. 3 lehetőséged van nála és több nincs. Most pedig menj vissza. Csak úgy képes elaludni ezek után, ha valaki magához öleli. Úgy érzi ilyenkor, hogy biztonságban van.
Úgy is tettem, ahogy Liam javasolta, így Louis a karjaim között szendergett, én is elaludtam mellette és 7-kor Zayn keltett engem. Szépen kicsusszantam Louis alól, míg Zayn be, köszöntünk és hazamentem. Otthon aludni próbáltam, ami fura, lévén, hogy még csak 7 óra van, de nem ment. Hiányzott a rám nehezedő kis teste, a szuszogása és az, hogy álmában, amennyire csak lehetett olyan közel volt hozzám. Zayn Malik, tisztellek azért, hogy mindezek ellenére olyan jól visszatudod fogni magad. Én már most is alig bírtam ki.
Bár ez a Malik srác nagyon nem akarja, hogy védelmezzem Louis-t, muszáj lesz, hisz a főnök azt mondta. Ezért ülök most a háza előtt a kocsimba, míg el nem megy Malik. Utána felmegyek megnézni, hogy hogy is van... a főnök kérésére, mivel mikor kiengedték a kórházból azt mondta Louis, hogy: "Sajnálom Josh, de nem akarom, hogy így láss engem szóval, majd jelentkezem, amikor már láthatsz." és mindezt mosolyogva, mintha minden teljesen rendben lenne vele. Gondolatmenetemből az ébresztett fel, hogy Malik távozik. Még megvártam, amíg kikanyarodik a sarkon és elmegy dolgozni. Ezt onnan tudom, hogy általában a főnök ügyeihez én gyűjtöm az információkat. Szóval becsengettem és egy kedves öreg hölgy nyitott ajtót.
-Segíthetek valamiben?-kérdezte mosolyogva, majd csörömpölést hallottam az emelet felől. Ekkor berántott az ajtón és elkezdett felfelé szaladni a lépcsőn, de még visszapillantott rám mosolyogva.-Elnézést, addig foglald el magad, míg megnézem, hogy mi van az unokámmal.
Körülbelül 5 perc múlva visszatért az idős hölgy hozzám. Megmosta a kezét, de nem láttam, hogy mit mosott le róla, majd beállt elém ismét mosolyogva. Megtaláltam, hogy honnan örökölte Louis az apró termetét. A nagymamája is eléggé alacsony és vékony.
-Mit szeretnél?-kérdezte az idős hölgy, miközben próbált alig láthatóan végigmérni engem.
-Josh küldött, hogy nézzem meg, hogy van Louis.-mondtam, mire ő a földet kezdte el vizsgálni.-Felmehetek?
-Nem hiszem, hogy látni szeretne akárki mást Zayn-en kívül.-fogta meg a csuklómat, mire én felemeltem a fejét.
-Kérem, négy órája várok a ház előtt csakhogy láthassam.-mondtam, majd lefejettem csontos ujjait a csukómról és elindultam felfelé, amit hagyott.-Ígérem, hogy nem zaklatom fel.
-Ahogy felérsz a lépcsőn a szemben lévő ajtó.-mondta, majd én gyorsan felrohantam. Amikor benyitottam sötétség honolt az egész szobában, csak a fehér ágyneműt lehetett látni. Beléptem, becsuktam magam mögött az ajtót, majd felkapcsoltam a villanyt. A tettemre a takaró kezdett mozgolódni és egy kócos buksi tűnt ki a takaró alól. Annyira aranyos volt...
-Josh küldött?-kérdezte alig halhatóan.
-Hogy vagy?-kérdeztem.
-Jól és ezt meg is mondhatod neki, szia.-monda, majd visszabújt a takaró alá, én leültem hozzá az ágy szélére és csak akkor vettem észre, hogy véres e takaró is és a lepedő is. Ekkor lerántottam róla azt és láttam, hogy a kis, törékeny srác is úszik a vérben.
-Most azonnal megyünk a kórházba.-mondtam és felakartam kapni, de nem hagyta magát.
-Semmi gond, csak megvágtam magam.-mondta erőltetett mosollyal és felemelte a vérző csuklóját.-Nagyinak, Zayn-nek és Josh-nak ne mondd el kérlek.
-Ezt nem akartad, hogy lássa Josh?-kérdeztem, mire ő aprót bólintott.-Hol az elsősegély doboz?
-Minek az?-kérdezte mosolyogva. Hogy tud még ilyenkor is mosolyogni? Alig pár napja engedték ki a kórházból, felvágta az ereit, de azzal van elfoglalva, hogy másokkal elhitesse, "jól van". Idegesít ez a srác. Miért nem mondja meg, hogy mennyire szenved?
-Azért kell, mert ha itt elvérzel, akkor mindenki szomorú lesz.-mondtam.
-Igazán? Nem akarok ezzel gondot okozni nekik.-mondta, majd felállt és besietett a fürdőszobába. Bár leplezni próbálta, de sántított és szédelgett. Utána mentem, ekkor már ápolta a sebét. Általában az orvosok tudják csak elállítani a vérzést, de ő minden gond nélkül, már kötözte is befele. Ekkor lekapta magáról a véres pizsamáját és ledobta a földre, a szekrényhez ment és elővett egy törölközőt. Megfordult és lefagyott, ahogy meglátott engem az ajtóban, kis kihagyás után elpirult és magára kapra a véres pizsamát.-Miért nem szóltál, hogy itt vagy?
-Kellett volna?-kérdeztem mosolyogva.-Akkor nem láthattalak volna gatyában. Amúgy meg hogy oldottad volna meg a másik pizsama ügyet, ha én kint vagyok?
-Szólok, hogy fordulj el.-mondta büszkén, majd kislattyogott egy mások alsóért és pizsamáért. Amikor visszatért a fürdőbe már az ágynemű is a kezében volt.-Le akarok zuhanyozni, kimennél?
-Ha nagyon muszáj.-mondtam nevetgélve, majd kimentem. Hogy fogja elintézni, hogy nem lássa a nagyija az ágyneműt és a pizsamát, és mit fog csinálni a matraccal? Gondolatmenetemből a mosolygó Louis ébresztett fel. Annyira aranyos és ártatlan. Nem túl férfias, de a maga módján erős. Vajon, hogy tud az átéltek után újra talpra állni és mosolyogni? Azt mondani, hogy minden rendben? Nekem már meghaltak a szüleim, de ez látszik is rajtam... én nem tudok úgy csinálni, mintha mi sem történt volna. Gondolatmenetemből egy halk puffanás ébresztett fel. Louis összeesett, én magamhoz szorítottam, benyúltam a térdei és a vállai alá, majd felemeltem.
-Louis, elfelejtettem, hogy...-rontott be Malik, majd körbenézett és szerintem rossz következtetést vont le, mert nekem rontott és kikapta a kezemből Louis-t, aki erre felriadt. Ekkor Malik nagyot sóhajtott és megnyugodott, ahogy Louis odabújt hozzá, majd felnézett rá bocsánat kérő tekintettel.-Megint megpróbáltad, mi? Hányszor kell még elmondanom, hogy nem okozol gondot a létezéseddel? Az lenne a gond, ha nem léteznél.
-Zayn!-kiáltott fel Louis és ha lehetséges még jobban odabújt hozzá.
-Komolyan, hogy lehetsz ilyen nyálas?-kérdeztem, mire Louis értetlenül, Malik mérgesen pillantott rám. Ekkor odaléptem hozzájuk és Louis-t "visszavettem" tőle. Az említett fiú ekkor összerezzent és Malik dühbe gurult, de ez engem nem nagyon foglalkoztatott.-Jól vagy? A lábadra bírsz állni? Minden rendben?
-Persze, nincs semmi gond.-mosolygott édesen Louis. Ezzel a tettével engem is mosolygásra kényszerített, majd fogta magát és a földre helyezte a lábát, vagyis csak helyezte volna, ha leért volna. Kicsit segítettem neki és lejjebb eresztettem, hogy leérjen a lába. Mikor a földön állt kicsit még szédelgett, majd felkapta a pizsamát és az ágyneműt, s azzal sántikálva elvonult.-Zayn, matrac!
-Értettem.-jelentette ki az előttem álló srác, majd rám pillantott.-Ugye nem csináltál semmit vele?
-Nem.-vágtam rá, bár ha nem jön akkor lehet, hogy csináltam volna. Egyre jobban kezd vonzani ez a srác. Nem tudom mi tetszik annyira benne, de tetszik és azt akarom, hogy az enyém legyen.-Egyébként honnan szedted azt, hogy csináltam vele valamit?
-Mert sántít, ha sántít akkor biztos, hogy valamit csináltak vele.-rántotta meg a vállát Malik, majd bement a fürdőszobába és két vizes ronggyal tért vissza, a matrachoz ment és útközben az egyiket nekem hajította.-Styles, ha már itt vagy segíts is valamit.
-Jól van már Malik.-forgattam meg a szemeim, majd én is súrolni kezdtem a vért a matracból. Amikor kiszedtük a foltot megfordítottuk azt és már kész is volt.-Mikor gyakoroltad már ezt be ilyen jól?
-Hmmm...-vakarta meg a fejét Zayn.-14 éves korom óta csinálom, van időm. Louis is megtanulta már leápolni a sebeket, hisz sok mindenbe belekeveredik az ember, ha Louis-t ismeri. Nem akarja, hogy belekeveredj, de ha igazán megismered Őt, önszántadból védelmezni fogod. Túl kedves lesz a szívednek, hogy szenvedni lásd. Én már hozzászoktam, mert amióta csak az eszemet tudom vele vagyok és még azt a tényt is utálja, hogy létezik. Csak azért mondom ezt el neked, hogy így készülj, ha tényleg megakarod védeni.
-Itt vagyok.-sántikált be a helységbe Louis.-Miről beszéltetek?
-Arról, hogy milyen kis hülye vagy!-szorította magához Malik.-Ne csinálj ilyet többet, nem bírnám ki, ha elveszítenélek. Értetted?
-Igen.-mondta Louis, ekkor Malik homlokon csókolta.-Akkor mit is felejtettél el?
-Azt mondani, hogy ne csinálj semmi hülyeséget, de mint láttam elkéstem.-mondta Malik, majd kifelé menet Louis fenekére csapott, Ő pedig felszisszent.-Bocsi, szeretlek, most megyek dolgozni, este 7-kor jövök, addig Styles vigyáz rád!
-Oké, én is...-kezdett bele a mondatba, de hirtelen megszédült, mire Malik visszarohant.-Elfogsz késni és kirúgnak.
-Az jelenleg csöppet sem érdekel.-mondta Malik, majd Louis csuklójára nézett és elnevette magát.-Egyél már egy kicsit, Te idióta!
-Miattad nem tudtam enni, mert itt voltál.-durcizott be Louis.
-A spagettit nem szereti.-nézett rám Malik, majd egy puszit nyomott ismét Louis homlokára és elrohant. Ekkor Louis nagy kék íriszeit rám vetette. Én vettem a célzást és csináltam neki egy "Híres Styles Szendvicset", amit csak a legjobb emberek ízlelhetnek, de Őt mélyen tisztelem, azért, mert apró bakikkal, de képes újra felállni és mosolyogni, mintha mi sem történt volna. Lehet, hogy tényleg úgy lesz, ahogy Malik mondta és teljesen belezúgok, de én nem leszek olyan tétova, mint Ő és a Főnök. Amikor visszatértem a kajával, már Louis a megvetett ágyban feküdt és filmet nézett. Én lehuppantam mellé és a kezébe nyomva az ételt figyelmesen néztem a filmet. Egyszer csak azt vettem észre, hogy Louis visszahuppan mellém az ágyra, de most közelebb sikerült elhelyezkednie. Arrébb akart csúszni, de nem hagytam neki, hogy megtegye, hanem közelebb rántottam magamhoz. Eleinte remegett, de 10 perc után ez abbamaradt ls nyugodtan nézte hozzám bújva a filmet. Magam sem értem, hogy miért nem tepertem le ott és akkor, de valahogy nem lettem volna képes megtenni. Egyszer úgy éreztem, hogy figyelnek és amikor oldalra hajtottam a fejem az orrunk találkozott. Még sikerül türtőztetnem magam, de nem fogom sokáig bírni.
-Mi a keresztneved?-kérdezte mosolyogva Louis.
-Harry.-nyögtem ki, mert már annak is örültem, hogy ennyit mondani tudtam. Hogy varázsolhat el ennyire egy olyan személy, akit igazából nem is ismerek. Azt akarom, hogy csak az enyém legyen. Amikor már épp megakartam csókolni, arrébb fordította a fejét.
-Harold... Harry... Hazza!-próbálgatta a nevem változatait, de az utolsó még nekem is új volt. Már becézget is, de a tetszésünket az utolsó nyerte el és ezt Louis is megerősítette.-Hazza! Hogy tetszik?
Ekkor már nem bírtam tovább... felé kerekedtem és megcsókoltam. Érdekes módon Ő nem ellenezte ezt a dolgot. Talán azért, mert tudja, hogy esélye sem lenne ellenem? Nem nagyon érdekelt a dolog, csak élveztem a pillanatot és ujjaim már megszokásból is a pólójának alját keresték. Ekkor Louis szemei kipattantak és engem lerángatott valaki róla.
-Tudod, nem nagyon szeretem, ha Louis-t zaklatják.-mondta az a valaki, mire Louis elmosolyodott és elindult felénk. Ekkor a srác elengedett és szorosan megölelté egymást Louis-sal.
-Liam!-mosolygott, mint a vadalma továbbra is.-Te hogy-hogy itt?
-Hallottam, hogy mi volt és azonnal jöttem.-mondta mosolyogva Liam. Ekkor Louis elengedte Őt és elkezdett kifelé sántikálni.
-Hozok neked sütit és kólát. Harry remélem szereted a csokis sütit.-jelentette ki Louis, amikor magunkra hagyott minket Liam elkapta a pólóm.
-Mit csináltál vele?!-kiabált rám.
-Semmit, csak egy csók volt.-mondtam, mire Ő elengedett és szigorúan nézett rám.
-És nem is ajánlom, hogy több legyen! Ha sántítani látom, tudom, hogy nem Zayn tette, hanem te és kicsinállak! Ja meg levágom, hogy többet meg ne tudd tenni!-kiabált reám, majd bejött Louis.
-Áhh, hadd mutassalak be Titeket egymásnak.-mosolyodott el Louis és lerakta a tálcát az íróasztalára.-Harry Styles, az egyik barátom barátja, Ő vigyáz rám, amikor Zayn dolgozik. Liam Payne, az unokatestvérem, aki apám helyett apám.
-Igen így van.-mondta gonosz tekintettel Liam.-És minden téren az vagyok!
-Azért nem minden téren.-mosolyodott el Louis.-Te tényleg azért szeretsz, aki vagyok és nem próbálsz kihasználni.
-Hogy is használhatnálak ki?-kérdezte, majd megölelte Louis-t.-Akik ki akarnak téged használni, nem ismerik azt a tiszta lényedet, mint mi. Én és Zayn, na meg akinek hajlandó vagy megmutatni azt. Te a legszívesebben tudom, hogy mindenkinek megmutatnád, de vannak olyan emberek, akik nem tudják ezt értékelni. Szeretlek Boo Bear és még élek szeretni és védelmezni foglak.-ezek után felém fordult.-Megpróbálta már?
-Meg.-mondtam, mire Louis lesütötte szép kék szemeit és sírni kezdett.
-Sajnálom, nem akartam gondot okozni.-szipogott, mire Liam letörölte a könnyeket és befektette az ágyba, hogy pihenjen, majd kihívott egy kicsit.
-Tudd, különleges ember vagy.-mért végig rajtam.
-Mi?-értetlenkedtem.
-Louis nem hagyja magát csak úgy megcsókolni akárkinek ,nem sír akárki előtt, nem hoz akárkinek sütit és nem hagyja akárkinek, hogy így lássa Őt.-magyarázta Liam.-Ha megbántod tuti, hogy kiheréllek, max. 3 lehetőséged van nála és több nincs. Most pedig menj vissza. Csak úgy képes elaludni ezek után, ha valaki magához öleli. Úgy érzi ilyenkor, hogy biztonságban van.
Úgy is tettem, ahogy Liam javasolta, így Louis a karjaim között szendergett, én is elaludtam mellette és 7-kor Zayn keltett engem. Szépen kicsusszantam Louis alól, míg Zayn be, köszöntünk és hazamentem. Otthon aludni próbáltam, ami fura, lévén, hogy még csak 7 óra van, de nem ment. Hiányzott a rám nehezedő kis teste, a szuszogása és az, hogy álmában, amennyire csak lehetett olyan közel volt hozzám. Zayn Malik, tisztellek azért, hogy mindezek ellenére olyan jól visszatudod fogni magad. Én már most is alig bírtam ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése